A népbetegségnek számító magasvérnyomás világszerte egyik lefgőbb oka az igen magas kardiovaszkuláris halálozásnak és morbiditásnak, évente 17,5 millió ember életét követeli.

A magyarországi halálozási adatok, szív és érrendszeri morbiditási tényezők valamint a várható élettartam változatlanul elszomorító képet mutatnak.

Miért van szükség rizikóbecslésre?

Az artériás megbetegedés első klinikai tünete nem a betegség kezdetét jelenti. A manifesztizációig évtizedek telnek el, addig a betegség csendben, türelmesen fejlődik ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az aszimptomatikus, egészségesnek tűnő egyének rizikójának felderítésével és esetlegesen a betegség korai, még kezelhető stádiumának megállapításával hozzájárulunk az egészség megőrzéséhez.

Azoknál a betegeknél, akiknél nem áll fenn klinikailag is kimutatható kardiovaszkuláris megbetegedés a szív és érrendszeri veszélyeztetettség diagnóziának felállítását nagymértékben javítja az ismert, hagyományos rizikófaktorok elkerülésén túl az alternatív, egyéb tényezőket is figyelembe vevő kockázatbecslés. A hagyományos rizikófaktorok messze vannak attól, hogy önmagukban elegendőek legyenek a rizikóstátusz egyszeri megállapítására, így új kockázati tényezők felkutatása vált szükségessé. Az utóbbi évtizedekben olyan klinikailag hasznos, továbbá költséghatékony módszerek felé irányul a nemzetközi szakma figyelme, amely az elsődleges prevenció keretein belül beteg- és orvosbarát módon detektálják a betegség manifesztálódása előtt az arra mutató elváltozásokat, továbbá az alapellátásban és a terápiás stratégia részeként egyaránt egyszerűen alkalmazhatóak.

Az új irány a szubklinikus artériás megbetegedés non-invazív módon történő felderítése egyértelműen javítja a nagy kockázatú egyének felkutatását.

Nyilvánvaló, hogy nem csak „jól kezelni” kellene a myocardinalis infarctust, a stroke-ot és a perifériás artériás betegséget, hanem inkább megelőzni, hiszen a prevenció egyszerűbb és költséghatékonyabb, mint az akut ellátás. tekintettel arra, hogy a rizikófaktorok felismerését követően a preklinikus károsodásokon ketresztül a manifeszt érkatasztrófákig hosszú évtizedek telhetnek el, van (lenne) idő a veszélyeztetett egyének felismerésére szűrővizsgálatokkal.

Az időben megkezdett preventív kezelés (életmódbeli és gyógyszeres) kivédhetné az infarktusos és stroke-os esetek jelentős részét.